.:Chapter 6:.

*Nina szemszöge*

A házunk hatalmas volt. Nem is tudtam mivel fogom kitölteni azt a nagy teret. Niall körbevezetett, és utána elmentünk keresni egy szállodát. Üres házban nem aludhattunk a földön. Niall a bőröndöket az ajtónál hagyta, és felhívott egy szállodát. Kivett egy erkélyes szobát, és medencehasználatot is kért, meg mindent. Épp indultunk volna, amikor csöngettek. Kinyitottam az ajtót, és két szőke srác jött be, megöleltek, és próbáltak Niall-höz is odamenni, de kitoloncoltam őket, mert féltem hogy rajongók, és elviszik. Ne járkáljanak be az én házamba! Mikor végeztem a ház kiűrítésével, ránéztem Niall-re, aki a földön fetrengett, és nem bírta abbahagyni azon gyönyörű hangján a nevetést. Mikor megkérdeztem, hogy miért nevet, csak azt ajtóra mutogatott, és próbálta jelmagyarázattal a tudtomra adni, hogy nyissam ki. Még mindig röhögött. Kinyitottam az ajtót. A két srác egymással társalgott.
-Rosszkor jöttünk? - megköszörülte valaki a hátam mögött a torkát, hogy felhívja a két szőke zselézett hajú fiú figyelmét. Kizárásos alapon Niall volt az, hacsak nem szellemjárta a ház. A két fiú felnézett, és ennyit mondtak:
-Mizu? - persze mind ezt kórusban, egyszerre. Niall öklözött velük, és behívta őket a házba.
-Hali skacok! Ő itt Nina, a barátnőm. Nina, ők itt John és Edward, együtt Jedward. Régi ismerőseim.
-Ohh. Bocsi hogy így..
-Semmi baj! - mosolyogtak. - Akartok jönni egy jó buliba? Egy hét múlva lesz Joey-nál és Lilia-nál. Oda csak a V.I.P.-k jutnak be! És minket meghívtak. - sokatmondóan mosolyogtak. Mikor még csak elkezdtem végiggondolni hogy lesz-e programunk egy hét múlvára, addigra Niall már rá is vágta az igent. Akkor Edward és John elköszöntek, és mentek a dolgukra.
-Niall! Nem biztos hogy ráérünk... És az sem, hogy kész lesz-e addigra a ház.
-Kicsim, mindjárt jönne segíteni berendezni a házat. Hívtam pár profit, aki berendezi a házunkat, és mindent ki tudunk fizetni.- itt paprika vörös lettem, hogy még a ház berendezését is másra hagyná.
- De nem kell profi! Mi csináljuk! Nem akarok olyan menő házat! Nem akarok drága házat! CSALÁDI HÁZAT AKAROK! Kicsim, a sok hülye bóvlit ha leverik a gyerekek, esetleg rájuk dől valamilyen modern műalkotás, akkor?- Niall megrökönyödve nézett rám.
-De nem lesz olyan. A gyerekekkel még ráérünk. Először legen meg a ház úgy, ahogy nekünk MOST lenne jó, és MOST tetszene, és MOST nem lenne vele semmi gond. Rendben baba? - bólintottam. Szégyelltem magam a gyerekes kirohanásom miatt. Tényleg jó lenne egy laza kis party este...

~Jess szemszöge

Mikor leszálltunk a repülőről, rezgett a telefonom jelezve, hogy SMS-t kaptam.

Feladó: Harry

Ugye már nem haragszol rám? Elmentem érted Ausztráliába, és nem voltál ott... Amint visszaérek megbeszéljük? Még kb 10 óra és ott leszek. xXx

Görcsbe rándult a gyomrom. Elképzeltem, hogy hogyan fogok vitatkozni Harry-vel.... Egyszer csak Harrison zökkentett vissza a jelenbe azzal, hogy nekem lökték a kifelé igyekező emberek. Felháborodott káromkodás, majd egy visszalökés. Kisebb verekedés alakult ki közötte és egy izomagyú kopasz tetkós csávó között, aki alacsonyabb volt nála. Harrison nyert.... Bementünk a kórházba, hogy helyrerakassuk a kicsit törött orrát, és ezzel már csak 8 óra volt Harry gépének megérkezéséig...
 A kórház és a szállodájuk közötti úton mentünk éppen taxival. Mindenki néma csendben ült. Harrison kifele bámult az ablakon. Andrew törte meg a csendet.
-Ugye nem vagy dühös, mert elmondtuk hogy verekedtél? - Harrison némaságával fejezte ki dühét.
-Nem kell megorrolnod ránk! - poénkodott Jae. Kicsit kuncogtunk. - És különben is! Miért avatkoztál bele, abba, hogy a srác meglökött kicsit. Mindenbe beleütöd az orrod... - Itt már hangosan röhögtünk. Jae alig tudta kimondani már a mondat végét, úgy nevetett saját, még kimondatlan poénján. Harrison szeme szikrákat szórt. A sofór kacskaringózva ment az úton a röhögéstől, és ezért többen is dudáltak. Nyilván úgy látták kívülről, hogy verekedés folyhat a járműben, ezért pánikol a sofőr. Mikor már alábbhagyott a jókedv, végre tudott a taxis vezetni, és elő tudtam venni egy zsebkendőt, hogy elállítsuk a Harrison orrából patakzó vért. A sofőr megkérdezte, hogy visszamenjünk-e a kórházhoz. Gyorsan választ adtam: nem. tudtam hogy km-ben vagy időben mérik a pénzt, ezért nemet mondtam. Egy kis orrvérzés miatt nem megyünk kórházba. A sofőr "finoman" figyelmeztetett minket, hogy ha összevérezzük az ülést, kifizetteti velünk. Jae reagált, hogy, ha normálisan vezetett volna, nem vérezne most Harrison orra. Plusz hozzátette, hogy ez az ő hibája, és nem is kéne fizetnünk, mert elégedetlenek vagyunk a kiszolgálással. Utána csend lett. Odaértünk a szállodához, ami a házunkkal majdnem szemben volt. Kiszálltunk, és a 10$ helyett 5$-t adtunk. A sofőr nem reklamált. Nyitotta a száját, de Jae dühödt tekintete meggyőzte az igazunkról. Besétáltunk a hotelbe, és Harrison orrhangon közölte, hogy milyen névre lett foglalva a szállás. Felkísértem a fiúkat a szobába, zsebrevágták a szappanokat, és pár törülközőt, majd elköszöntem tőlük. Hazamentem a többiekhez.

.:Chapter 5:.

~Nina szemszöge

Másnak reggel Niall mellett ébredtem. Fehér meleg mellkasára borulva. Lassú légzésén hallottam, hogy még alszik. Kihámoztam magam öleléséből, felvettem a papucsom, és lementem a konyhába. Készítettem két szendvicset. Mikor kész lettem a másodikkal, hallottam az emeletről az ajtócsukódást.
-Niall! Akkor egy vagy kétemeletes házba költözzünk? -mikor megfordultam kezemben a szendviccsel, megfagyott bennem a vér. Liam állt ott, nem Niall. Kérdőn nézett rám.
-Mikor is akartok költözni, és hova? - megfagyott bennem a vér. Most mit mondjak?
-Hááát.. ömmm... Írországba. De lehet hogy még három év is lesz az!
-Ohh... szóval ti is..
-Mit mi is?
-Majd este megtudod... - zárta le a beszélgetést sejtelmes szavaival. Kisétált a konyhából. Akkor ért le éppen Niall, és ölelt át derekamnál fogva. Ujjait csípőmön pihentette, és a tarkómra adott egy apró csókot. Elmosolyodtam, majd hátradöntöttem a vállára a fejem, már amennyire tudtam.
-Miről beszélgettetek? Liam kicsit szomorúnak tűnt.
-Semmi érdekes. Azt mondta hogy majd mondd valamit valamikor, de nem tudom mi lesz az. Éhes vagy?
-Hát, ha már megkérdezted... Tudod mire éhezem? - nézett rám huncutul vigyorogva.
-Niall! Még csak egy hete járunk!
-Ha tudnád mióta szeretlek... - szomorodott el, majd hirtelen boldogsággal felkapott, és felvitt az emeletre, a szobájába. Kinyitotta az ajtót, majd ledobott az ágyra. Mellém ugrott egy hasassal. Kék szemébe néztem, majd hozzábújtam egy kis vigasztaló ölelésért. Könnyeztem.
-Mi a baj kicsim?
-Hogy itt kell hagynunk a többieket.
-Nyugodj meg... - közelebb húzott magához. Kaptam tőle egy homlokpuszit, majd szép nyugtatüó hangján elkezdett énekelni.... Nyugtató dalokat. Miközben énekelt, én álomba sírtam magam, és közben arra gondoltam, hogy mi lehet Harryvel....

~Harry szemszöge

Már fél órája ültem a repülőn, amikor egy nő hirtelen rosszul lett. Kiszaladt a vécére. Mikor visszajött, bágyadt képpel nézett rám, majd mosolygott egyet. Nem tudtam, miért mosolyog. Összébb húztam a pulcsim, és lejjebb  csúsztam a székemen. Ránéztem a mellettem ölő lányra. A telefonjár írt valamit. Mikor rámnézett, majd' kiugrott a szeme. "Na tessék! Már megint kezdődik...." Gondoltam, de nem az történt, amire számítottam. Nem sikítozott, nem ugrált, és nem tartott papírfecnit meg egyéb furcsa dolgokat(melltartó,bugyi) az orrom alá, hogy írjam rá a nevem... Csak szimplán elájult, és az ölembe dőlt. Visszadöntöttem az ülésére, és becsatoltam az összes övvel amit csak elértem, hogy ne dőljön rám. Mellette a barátja kicsit furcsán nézett rám. Nem értette, mi baja a barátnőjének. Megköszönte hogy segítettem "helyererakni", majd olvasta tovább a Playboy újságját. Az út végén felkeltette a barátnőjét. A lány nem tudta mi történt, hogy álmodott-e, vagy csak képzelgett. Amikor rámnézett, egy hang nem jött ki a torkán. Gondoltam így jobb, mintha minden hang kijönne, ezért elsétáltam. A bőröndömet húzva néztem körbe a repülőtéren, és gondolkodtam, hogy hol aludjak aznap este. Gondoltam megkérdezem Ninát, hogy Jess hol aludhat. Megkerestem Ninát a névjegyzékemben, és felhívtam.
-Szia! Mivan veled?
-Szia! Nem tudod, hogy hol aludhat Jess? - kérdeztem reménykedve. - Akárki régi ismerős?
-Ami azt illeti,  van ott régi ismerősünk. Tara Sampha. Ha gondolod megadhatom a címét. Rendszeresen beszélgetünk. Majdnem rendszeresen... Kb. két hetente kétszer. - megkönnyebbültem. Mindjárt megtudom, hogy hol van Jess... Csak pár másodperc... - Ömm... Elküldöm SMS-ben, most le kell tennem. Bocsi, mindjárt küldöm! Szia! - kinyomta. Lehet, hogy még fél órát kell várnom az üzenetére.
 Elindultam a repülőtérről. Körülbelül fél percet sétáltam, amikor megjött Nina üzenete. Pontosan leírta hogy merre menjek, de még a címet is, hátha eltévednék. Hívtam egy taxit, és elmentem egy hotelbe. Majd reggel benézek....

~Jae szemszöge

Este a film után felmentem a szobámba, míg a srácok vicces fotókat készítettek Jess-el. Lezuhanyoztam, majd egy pólót kerestem pizsama gyanánt. Felhúztam a mostani helyett és egy boxeralsóban feküdtem le aludni. Reggel arra ébredek, hogy Jess járkál a házban. Kicsit még félálomban voltam, amikor sikításokat hallottam. Kirohantam a szobámból a hang irányába. Jess volt ott. Egy székre menekült, és félelemmel teljes képpel nézett a sarokban valamit. Mikor rámtévedt tekintete, rögtön eltakart a a szemét. Rájöttem miért nem néz rám... Még mindig csak egy pólóban és egy alsóban voltam....

~Jess szemszöge

A széken guggoltam mikor hallottam hogy valaki nagy léptekkel ön le az emeletről. Én csak a sarokba bámultam, ahol láttam... Mikor ránéztem a jövevényre, rögtön elkaptam a tekintetem, és eltakartam a szemem. Jae volt ott egy pólóban és egy alsóban. Odament, és kirakta a pókot az ablakon. Felszaladt a szobába, és egy perc múlva már teljes öltözetben állt előttem, kicsit zavarban. Lemásztam a székről, és elkezdtem kaját keresni. A pult feletti polcok magasan voltak, nehezen rétem el. Mikor már ugráltam, hogy levegyem a müzlit, Jae odajött, és a csípőmnél fogva felemelt. Vihogva lekaptam egy csokisat, majd megfordultam, és Jae-ra mosolyogtam.
-Köszi...- mondtam kicsit elpirulva. Belenéztem gyönyörű barna szemeibe, de elkaptam a tekintetem. Zavarba jöttem. Kicsit közelebb jött, elzárva minden menekülési utat a mellkasával. Mivel magasabb volt mint én, szinte fölülről nézett le rám. a mellkasom szinte súrolta a hasát, amikor egy mentő kérdést dobtam be, hátha ellép onnan, és leveszi.
-Tálkát és tejet hol találok? - mondtam a hűtőre nézve, kerülve a szemkontaktust. Jae hátralépett, odaballagott a hűtőhöz, kinyitotta, elővette a tejet, majd lerakta az asztalra. Utána felém indult meg, de mellettem állt meg. Levett a felső polcról egy poharat, majd a kezembe nyomta egy sármos mosollyal kísérve. Leültem az asztalhoz, öntöttem a müzliből, a tálkába, majd hozzáöntöttem a jéghideg tejet. Belemártottam a kanalat, majd kicsit vártam hogy csokis ízesítésű legyen. Jae kakaót csinált magának. Kérdőn ránéztem, és jött a válasz:
-Nem szeretem a kávé ízét. - mondta válvonogatva. Megettem a müzlit, mikor a másik két hétalvó is leért. Karikás szemmel rutinosan elővették a megszokott kaját, piát, és leültek mellém enni. Elszórakoztam a kinézetükön. Pár perc múlva Andrew  kikerekedett szemekkel rámnézett, és ezt mondta:
-Ugye nem.... - mikor rájöttem hogy mire céloz, rögtön reagáltam.
-Mi? Nem-nem, neeeem! Dehogy! Megzakkantál? Én veled? Velük? Veletek?! Dehogy! pfuj.. Rá se merek gondolni! Te se gondolj...
-Nyugi drámakirálynő! -csitítgatott Harrison - örüljünk hogy nem történt meg... Bár, ha jobban belegondolok.. Nem is lett volna annyira... - izomból belebokszoltam a vállába. - csak poén volt hisztizsák! Nem kell mindent túlreagálni... Amm ha már reakciónál tartunk... Megyünk Londonba koncertezni. Tudsz mondani jó szállodát?
-Ömm... persze! De mikor indultok?
-Hááát.. Hamarosan. Ha gondolod jöhetsz velünk! Home, sweet home - mondta mosolyogva Harrison. - De hogy visszamenjek Harry-ékhez... Megpróbálom... Baj nem lehet, max most Amerikába mennék.
-Rendben! Most azonnal indulhatunk! - felmentem, majd összepakoltam a cuccaim, és elindutunk a reptérre. Nem történt semmi különös, felszálltunk minden gond és baj nélkül.

*Harry*

Odaértem a címhez. Kopogtattam. Egy kedves lány nyitott ajtót, és beinvitált. Kedvesen megkérdezte, hogy miért jöttem. Válaszomon meglepődött.
-Dehát Jess már vagy fél órája elment! Nem is tudtál róla? - rögtön visszafutottam a taxihoz, bepattantam,és visszavitettem magam a szállodába. Összekaptam a cuccaim, és elindultam a reptérre. Megnéztem a menetrendet, és megállapítottam, hogy legközelebbi gép 14 óra múlva indul, addig várnom kell. Vártam. A reptéren. Vettem kaját, meg mindent, és kerestem egy kis padot. Oda lefeküdtem aludni. Hajnalban egy biztonsági őr kocogtatta a vállamat, és felhívta a figyelmemet, hogy a reptér nem szálloda, menjek el. Odanyomtam a kezébe egy tizest, és elsétált. Ránéztem az órámra. Még 9 óra az indulásig.. Még alszok egyet.

.:Chapter 4:.

I'm sorry, rövid lett =/ de talán később BŐVÍTEM xdd jó olvasást, remélem tetszeni fog!
------------------------------------------------------------------------------------------------------------

.::Chapter 4::.

~Jess szemszöge~ Reggel amint felébredtem, összepakoltam a strandolós cuccaimat, felvettem egy lenge halványkék egyberészes szoknyát, és alá pedig egy fekete legginget. A hajamat kiengedve hagytam, és napszemüveget tettem a fejemre. Üzenetet hagytam a hűtőn, hogy Tara tudja, hogy elmentem. Még csak fél 9 volt, biztos hogy nem kelt fel. Megírtam, hogy lementem a tanácsa szerint a városba, és utána indulok a partra. Hozzáírtam, hogy mikor mentem el, és hogy mikor jövök meg. Akkor kimentem a ház elé, és felírtam a címet, hogy tudjam, merre kell visszajönnöm... Akkor elindultam. Fantasztikus látvány tárult a szemem elé! Pár képet csináltam, de csak hármat mutatok meg, amik tényleg jók lettek.

Miközben sétálgattam a belvárosban nézegettem az újságos bódékat, és vettem is egy Popcornt, egy Bravot, és egy Im-t. Amikor kinyitottam a Bravot, Kapásból Harry vigyorgó képe nézett vissza rám az újság lapjai közül. Továbblapozgattam, és a posztereknél is Harry volt... Miután végignéztem, kinyitottam a Popcornt, és olvasgatás közben elindultam az utcán, kitudja merre. Néztem a képeket, és olvasgattam a cikkeket. Mikor megint a fiúkról szóló cikket pillantottam meg. A cikk a dedikálásról szólt. Írtak benne rólam, hogy vajon ki lehet ez a lány, és hogy a neten az oldalukon a cikk alatt lehet véleményt alkotni. Felírtam a címet, és elraktam az újságot. Dühös voltam. Arra gondoltam, hogy a lehető leggyorsabban elmegyek a tengerpartra, és ha útközben látok valami helye ahol fel tudok nézni internetre, akkor megteszem. Aggresszívan elindultam a sarkon, hogy minél előbb találjak netet, de nem netet találtam, hanem 1mp-n belül kávét a pólómon, és egy ügyetlen telefonáló idiótát, aki csak mentegetőzni tud. A pólóm teljesen elázott.
-Muszáj mindig ennek lennie?! - üvöltöztem ott az utca közepén. Ránéztem, hogy nem akar-e mondani valamit, hogy esetleg meghív egy italra, vesz nekem egy pólót, vagy egy hajszárítót.... Akkor felhúzta a szeméről a napszemüveget, mintha nem látna át rajta.... Mikor megláttam a szemét... Rájöttem... Várjatok. Ugye most nem azt hiszitek hogy "első látásra belézúgtam!"? Dehogy! Fujj! Najó, annyira nem fúj... De ez a srác volt a reptéren, aki cukkolt, hogy Jae meg én...
-Szia.... - néztem rá mogorván. Vajon rájön, hogy ismer?
-Jééé, szia! Te vagy Jae csaja! - durr egy pofon. 
-Nem vagyok a barátnője! - szögeztem le, majd dühösen faképnél hagytam.... volna, ha nem üvölt utánam.
-Várj! Csak vicc volt! - mikor látta hogy még mindig határozottan trappolok valamerre az utcán, mást üvöltött utánam.
-De legalább hadd hívjalak meg egy turmixra! Vagy hadd adjak egy pólót! Vagy csak rohanj el! - kiabált utánam már nem olyan szánakozóan. Megálltam. Ő elmosolyodott. Mély lélegzetet vettem, megfordultam, visszatrappoltam elé, és dühösen kérdeztem:
-Hol laksz?
-Imádni fogod! Egy hatalmas nagy ház, a bandával é.... - itt lehalkította a hangját, ami által nem hallottam a mondat végét.
-Milyen banda? Várjcsak.... Titeket láttalak az újságban? Valami olyasmi a nevetek, hogy... ha lemegy a nap?
-Nem. 
-Ömmm.... akkor.... ha felkel a nap?
-Nem! De hagyjuk, nem fontos.  Induljunk. - akkor elindult egy irányba, én meg fél perc múlva indultam csak utána, úgy elbambultam. Elmentünk a tengerpartra, és ott egy nyaraló kinézetű házhoz mentünk. Kinyitotta az ajtót, előreengedett, és egy nagy Hahó! kiáltással utánamjött. Hatalmas volt az a ház! De leírni sem tudom.... A lényeg, hogy Harrison bement, letette a cuccait az asztalra, és a hahó köszönésre csak egy Hi! válasz jött az emeletről. Nagy robogás a lépcsőn, és lejött a másik idióta, aki nem Jae. Amikor meglátott, felkiáltott az emeletre.
-Jae! Vendéged jött! 
-Megyek! - hangzott a válasz. Mikor lejött, elmosolyodott, és köszönt.
-Hali. Hogyhogy átjöttél? - válasz képpen felmutattam a pólómat, és Harrisonra mutattam. Értette a célzást. 
-Szóóóval.... Éhes vagy? 
-Nem.
-Szomjas?
-Az sem.
-Kérsz valamit?
-Igen.
-Mit?
-Egy száraz pólót! 
-És hogyha nincs?
-Akkor veszel nekem egyet. Vagy lerángatom rólad, ha már tönkretetted ezt. - mutattam a kedvenc pólómra. Vagyis a kedvenc felsőmre.  Ő elnevette magát. Jae hozott egy pohár teát. Mikor elvettem a kezéből, Harrison megrökönyödött.
-Még hogy nem kérsz inni! Kis hazudós...
-Nem hazudtam. Tőled nem kértem semmit. Nem is fogadtam volna el, mert még valamivel leöntöd a ruhámat. - együtt nevettünk.
-És mi járatban vagy itt? - kérdezte Andrew. Elgondolkodtam, hogy elmeséljem-e az EGÉSZ történetemet, vagy csak hogy hogy öntött le Harrison. Jae lesütötte a szemét, mivel ő már tudta, hogy miért jöttem el. Mosolyogtam.
-Hát tudod... Jöttem kicsit nyaralni egyik ismerősömhöz, de ez a mamlasz leöntött. - mutattam Harrisonra. 
-Hé! Kikérem magamnak! - mondta felháborodottan. - Én ökör vagyok! Múúúúú! - mind jót nevettünk, de én már annyira, hogy az orromon jött ki a tea. Ezen kezdtünk el nevetni, aztán egymás nevetésén. Mikor enyhült a "hangzavar", felmentünk az emeletre, Andrew adott egy pólót(az övé a legjobb rám méretben), azután leültünk horrort nézni. A feketeruhás nőt néztük. Annyira frászt kaptam rajta... De volt a film közben vicces tényező is. Ahogy Andrew üvöltözte hogy ottvan!-ottvan!. Hajnali 2-ig néztük. Én természetesen elaludtam. Reggel a kanapén ébredtem, a lábamat átdobtam Jae-on, és Andrew-n, a fejem pedig Harrison ölében nyugodt. Mind aludtak, mind aludtunk. Valamelyikük betakart. A takaró átmelegedett az este folyamán. Tuti akkor takartak/takart be, mikor tényleg elaludtam. Gyorsan megkerestem a fürdőt, és belenéztem a tükörbe. Ellenőriztem, ogy arcom nem lett-e áldozata valamelyik srác csínjének. Semmi filcnyom, semmi festék, semmi fogkrém... Jó este volt! Ezt így kijelentem. Vajon a fiúk is így gondolják? És vajon mivan Nina-val? Remélem jól van....

.:Chapter 3:.

.::Chapter 3::.

~Nina szemszöge~Miután hazaértünk, Niall és a többiek felajánlották hogy aznap éjjel náluk aludhatok a vendégszobában. Ezért láttam, hogy Jess összepakol, és elmegy. Mivel megígértette velem, hogy nem szólok Harry-nek meg a többieknek, ezért nem tettem. Visszafeküdtem aludni. Reggel arra ébredtem, hogy Zayn bejött.
-Hol van Jess?
-Ömm... Fogalmam sincs... - hazudtam. - nincs az ágyában?
-Nincs! Már az udvaron, és az erkélyen is néztem. Biztos nem tudod, hogy hol van? Liam körülnéz a környező szórakozóhelyeken, Harry és Niall pedig az utcákon. Ash és Paul pedig a plázákban néznek körbe. Engem itt hagytak, hogy nézzem át a házat. De mivel te vagy a legjobb barátnője, és csak te vagy itthon, gondoltam, hogy talán te tudsz valamit... - nézett rám gyanakvóan. - Honnét tudnék? Akkor egész éjjel nem aludtam volna, és rögtön szóltam volna, kivéve, ha nem köti a lelkemre Jess, és nem húz el hajnali kettőkor egy taxival... 
-Nina! Miért nem mondtad el?!
-Mert a lelkemre kötötte!
-Jó, de akkor most azonnal mondd el, hogy hova ment!
-Ömm... Addig nem, amíg nem lesz itt mindenki... - gondoltam húzom az időt, hogy minél később indulhasson Harry Jess után. 
-Jó, akkor mindenkit riasztok. -rögtön elővette a telefonját, és épp tárcsázni akarta Harry számát, amikor eszembe jutott, hogy miért ment el Jess. Abban a pillanatban ráugrottam Zayn hátára, mintha csak játszanék, és "véletlenül" kivertem a kezéből, és a telefon képernyője természetesen betörött.
-Nina! *@#°^+%!!!!
-Óóó, úgy sajnálom! Véletlen volt!
-Ááá... Hozd a tiédet!
-Okkééé... ha megtalálom... 
-Légyszíves! Meg kell találnunk Jess-t! Még nem lehet olyan messze... Még csak 11 van! -utána körbe-körbe járkált a házban, és néha-néha káromkodott egyet.
-Most hogy találjuk meg Jess-t? Egyáltalán hogy hívjam fel Harry-t? Kérlek, Nina mondd meg, hogy hova ment Jess! Vagy csak legalább add ide a telefonodat!
-Jó... odaadom a telefonomat. Hívd fel Harry-t. -majd belenyúltam a zsebembe, és átadtam a telefonomat. Zayn rögtön tárcsázta Harry számát.
-Szia Harry! Zayn vagyok. Most azonnal hívd fel a többieket, és gyertek haza. Nina tudja, hogy hol van Jess... -azzal kinyomta, és vissza adta.
-Köszi Nina. Bár az nagyobb segítség lett volna, ha elmondod, hogy hova ment... -aztán elvonult. Két perc múlva a csapatunk többi tagja is megérkezett. Harry rögtön odarohant hozzám.
-Hol van Jess? Kérlek, mondd el! Utána kell mennem! - már a könnyekkel küszködött, amikor bólintottam.
-Rendben. De ígérd meg, hogy nem mész utána!
-Mondd!
-Ígérd meg! - Bólintott.
-Huh... Hát, tudod...
-Csak mondd!
-Jó,jó... Ausztráliába. - Harry egy szót sem szólt, fogta a kabátját és a pénztárcáját, és elindult az ajtó felé. Én átvetődtem a kanapén, és elé ugrottam.
-Azt mondtad, nem mész utána!
-Hazudtam... Vigyázz, légyszíves. 
-Nem! - Harry nem törődött vele. Az egyszerűbb utat választotta. Megfogott, és szimplán arrébb tett. Kinyitotta az ajtót, kisétált, beült a kocsijába, és elment a reptérre, hogy felszálljon a legközelebbi járatra. A fiúk pedig lelültek, és kitárgyalták az egészet. Niall maga mellé ültetett, és megpuszilt. Elpirultam, de legbelül szégyelltem magam. Egyik ok az volt, mert nem szóltam elég hamar a fiúknak, hogy hová ment Jess. A mási pedig, hogy egyáltalán elmondtam Harrynek. Mekkora kalamajkát okoztam... Ha szimplán befogom a számat, és úgy teszek mintha fogalmam sem lenne erről, akkor Jess-t most nem akarná visszahozni Harry. Kíváncsi vagyok, mi sül ki belőle... Remélem nem rossz.
  Fél perc múlva kimentem a fürdőbe, és rögtön felhívtam Jess-t.
-Szia! Van egy jó, és egy rosz hírem. Melyikkel kezdjem?
-A jóval.
-Oké. A jó hír az, hogy a fiúk abbahagyták a keresésedet.
-És mi a rossz?
-Azért, mert Harry már elindult a reptérre utánad...
-Mi?! Honnan tudja, hogy hol vagyok?!
-Ömm... Ne akadj ki... Én mondtam el.
-De megkértelek rá, hogy ne mondd el!
-De Zayn is már annyira kivolt! majdnem 1 teljes doboz cigit elszívott, és még káromkodott is, amit nem szokott! Meg annyira szar hangulata volt mindenkinek! Bocsi, de nem bírtam lelkileg! Asszem visszaköltözök Írországba. Itt mindenki elmegy ahova akar, akkor miért maradjak? Úgyis van ott a nevemen egy ház. Holnap utazok. Igen, már holnap. Ne is próbálj visszatartani!
-Oké, nemfoglak.
-Oké. Szia.
-Szia. - azzal kinyomtam. Leültem a lehajtott vécé deszkára, és gondolkodtam. Kimentem a fiúkhoz, és elmondtam, hogy holnap elköltözök. Bólintottak. Niall állt fel egyedül, és felhívott az emeleti szobába, ahol ő aludt. Leültetett magamellé.
-Miért mész el?
-Mert mindenki megy arra, amerre akar. Én miért maradjak?
-Mert Harry és Jess is legkésőbb 2 hét múlva itthon lesznek. 
-De akkoris. Olyan lapos lesz utána a hangulat! 
-Biztos nem tudlak meggyőzni?
-Biztos...
-Akkor viszont veled költözök! Hova akarsz menni?
-Örülni fogsz neki: Írországba!
-Na, és hova költözzünk?
-Nevemen van egy kétemeletes ház. 
-Hmmm... Inkább költözzünk egy olyan házba, amit mi építtetünk! Úgy pont olyan lesz, amilyet te szeretnél. - Azzal megpuszilt. Csókja forrón ért a bőrömhöz, és én az érzés hatására elpirultam. Ránéztem, és megcsókoltam. Olyan gyorsan, hogy hátradőltünk a lendülettől az ágyon, és csak nevettünk utána. Egymásra néztünk, majd elkezdtük kitalálni a jövőnket. Megegyeztünk, hogy a házban nem lesz se küszöb, se lépcső, mert a gyerekeink eleshetnek, és akár nagyobb baj is lehet belőle. Meg mi is szerezhetünk pár zúzódást öreg korunkban... Három gyerekünk lesz, egy fiú először, azután pedig két lány, ráadásul ikrek. Sara és Erica. Már csak reménykedni tudok, hogy valóra válhat ez az egész. Nem akarok nélküle élni. Milyen szörnyű egy szó: Nélküle...

.::Chapter 2::.

.::Chapter 2::.

~Jess szemszöge~

Hajnalban megjött a taxi, ami kivitt a repülőtérre. Ott megfogtam a bőröndjeimet, és leültem ahhoz a várórészhez, ahol az Ausztráliába menő repülőre lehet jegyet venni. Még 17 perc volt a repülő indulásáig. Mikor láttam, hogy valaki odasétál a kis kasszáshoz, ahol jegyet lehet venni, rájöttem: Már rég lehetne jegyem. Felálltam, odasétáltam az ablakhoz, és vettem egy jegyet. Mikor megfordultam, láttam, hogy valaki odasétált a cuccaimhoz, és tök természetesen elkezdett kutakodni a cuccaim között. Mikor ráüvöltöttem, hogy "Hééééé!" megfordult, és elkezdett rohanni. A jegyet a kezemben szorongatva utánafutottam, miközben azt ordibáltam, hogy valaki kapja el, fogják meg, tolvaj! Amikor már majdnem kiért, valaki felfigyelt az ordibálásomra. Egy magas srác volt, fülhallgatóban. Látta, hogy feléje fut a tolvaj fickó, és amikor melléje ért, a másodperc tört része alatt ellökte a földön, és elkapta. Elvette tőle a táskámat, és megvárta, míg a biztonságiak odaértek. Akkor felállt, és a kezembe adta a kis kék retilkülömet. 

-Köszi! Nem tudom, mi lenne velem enélkül a kis táska nélkül... Mindenem benne volt, szó szerint.

-Hát, szívesen... Amúgy melyik géppel jöttél?

-Ami azt illeti, mégcsak most megyek. Ausztráliába. Te?

-Én is. Fontos dologban utazok. Amúgy mennyi az idő?

-Hááát... Nem tudom...-de akkor a hangosbemondó megadta a választ. "Megkérjük utasainkat, hogy az Ausztráliába induló gépre szíveskedjenek felszállni. A járat három perc múlva indul. Köszönjük figyelmüket!" Összenéztünk a fiúval, és egyszerre kezdtünk rohanni a jegyes kassza felé. Nem tudom pontosan, hogy hogy hívják, nem figyeltem. Ő is hozott pár bőröndöt, de nem sokat. Úgy Kettő kicsi, és egy nagyobb lehetett. Azzal rohant a kezében. Jól bírta a tempót, talán kicsit le is hagyott néha. Szerencsére ő még éppen tudott jegyet venni. Az összes többi cuccom megvolt. A srác pont mellém kapott jegyet. Felültünk a repülőre, és elkezdtem könyvet olvasni. A Harry Potter 6. része közepénél tartottam. Egyszercsak arra lettem figyelmes, hogy valaki leárnyékolja a lapokat. Felnéztem, és láttam, hogy a mellettem ülő fiú olvasgatja a könyvet. Mivel magasabb volt nálam kb egy fejjel, könnyen el tudta olvasni fölémhajolva. Meg  én amúgy is görnyedten ülök a székben. Amikor észrevette, hogy zavar, kicsit visszább húzta a fejét, hogy ne takarja el a fényt. De ez nem sikerült neki. Fokozatosan újra fölémhajolt. Amikor már meguntam, hogy nem látok tőle, hirtelen összecsuktam a könyvet, mire megrezzent. 

-Zavartalak?

-Ááá, dehooogy... - mondtam dugig tömködve szarkazmussal a mondatot. 

-Bocsi. Csak lemerült az mp4-em, és nincs könyvem. Amúgy te miért mész Ausztráliába? 

-Erről nem szeretnék beszélni, főleg nem vad idegeneknek...

-Jó-jó, bocsi, hogy ezt kérdeztem, ne légy ideges!

-Nem is vagyok ideges! - ordítottam, mikor rájöttem, hogy tényleg ideges vagyok. - Bocsi, csak kiscit szar a hangulatom.

-Azt látom... Amúgy Jae vagyok. Jae Curtis. Te?

-Jess Lay.

-Úgytudtam a Jess fiú név...

-Teljes néven Jessica, de az túl lányos. 

-Értem. És van hol aludnod Ausztráliában? 

-Hát, elméletileg...

-Mert ha nincs, tudok segíteni. - mosolygott. Kicsit félreértettem én viszont.

-Nem fogok nálad aludni! Inkább az utcán alszok!

-Mi? Nem is így értettem! Pénzt akartam adni, hogy tudj szobát bérelni egy szállodában! - háborodott fel. Kicsit elszégyelltem magam. Hogy lehettem olyan barom, hogy azt hittem, hogy meghív hozzá aludni, pedig csak három órája ismerjük egymást! Én hülye! 

-Bocsi. Kicsit félreértettem.

-Egy kicsit... - fordult el tőlem az ablak felé. Utána egy darabig nem beszéltünk. Elkezdtem zenét hallgatni, de meguntam. Arra gondoltam, hogy beszélgetek Jae-jal. Elkezdtem beszélni, hogy mennyire ideges vagyok, meg minden. Elmondtam, hogy miért ültem repülőre. Erre ő egy rövid kicsi hangban elmondta, hogy semmit sem hallott, nem is figyelt: Horkantott.

-Kösz hogy figyelsz... - Akkor úgy döntöttem: én is alszok. Sikerült. A hang, ami felébresztett, az a hangosbemondó volt. "Megkérjük utasainkat, hogy öveiket kössék be, leszállunk!" Mikor puffant a repülő a földön, Jae is felébredt. Olyan Véreres volt a szeme... Mintha Halloween lett volna, és ő be is öltözött... Mikor lefele mentünk a repülő kis mozgatható lépcsőjén, újra elkezdtünk beszélgetni. Annyira belemelegedtünk a beszédbe, hogy nem tudom hogy hogyan, de telószámot cseréltünk. Hogy tudjam még később, hogy ki az a Jae, csináltam róla egy képet. Amikor hív, megjelenik. Még a reptéren leültünk , és beszélgettünk. Ő a barátait várta. Én meg nem akartam unatkozni. Amíg ott vártunk, újra elmondtam neki, amit a repülőn. Ő pedig megértően bólogatott, mint aki megérti a lányok baját. Tudtam, hogy nem érti,  de kedves volt tőle, hogy megértőnek mutatta magát. Akkor két - nála alacsonyabb - valakik ültek mellénk. Egyikőjük Jae mellé, mellém pedig a másik. Akkor elkezdtek hujjogatni, meg ilyenek.
-Gyorsan ment Jae!
-Fogd be Andrew! 
-Okééé, akkor inkább megvárunk a kocsinál... Hagyunk titeket édes kettesben, had turrrrbékoljatok. De siessetek majd! - azután kuncogva mentek el.
-Bocsi, ők Harrison és Andrew. A két lüke barátom. Nah, akkor megyek, és elmagyarázom nekik, hogy nem vagyunk együtt. Ha gondolod, majd valamikor még találkozhatunk. Ha gondolod... Hívj ha unatkozol, vagy valami gond van! - Még folytatta volna, de valamit meglátott az ablakban mögöttem. Elkezdett tátogni, meg minden, integetni a kezével, de egyre agresszívebben. Mr nem bírtam tovább. Megfordultam. A két dinka haverja hülyéskedett az ablaknál. Egyikőjük nekinyomta az orrát az ablaknak, a másik meg fejeket vágott. Akkor Jae elköszönt, és mondta, hogy majd hív... Én pedig elindultam szállás remélyében Sydney utcáin...

~Tara szemszöge~

Éppen ebédet főztem, mikor valaki kopogott az ajtón. Megtöröltem a kezemet egy konyharuhában, majd ajtót nyitottam. Egy ismerősöm állt ott: Jessica Lay. 
-Szia! Gyere be!
-Szia. Hát bocsi hogy így beállítottam, de... azt majd később elmondom.- mikor beinvitáltam, akkor láttam, hogy három bőrönddel jött. Gondoltam csak beugrott kicsit látogatóba, lehet hogy bepasizott, és itt él a barátja, ő pedig ideköltözött.
-Éééés, hova költözöl? Mert láttam hogy három bőrönddel jöttél.- próbáltam finoman megfogalmazni azt a kérdést, hogy van-e barátja. 
-Hát, ami azt illeti... Arra gondoltam, hogy ide költözhetnék-e hozzád. De csak ha nem baj...- Akkorát néztem, hogy majd' kiestek a szemeim. 
-Öööm... Nyugodtan maradhatsz! Csak egy kicsit rendet teszek. Amúgy a vendégszoba az emeleten van, majd segítek felvinni a bőröndöket.- Felmentem a szobába, és megágyaztam. Mikor visszamentem, Jess a kanapén ült.
-Nem vagy még éhes?
-Ááá, dehogy!- de abban a pillanatban megkordult a hasa. Valószínűleg a repülőn nem adtak kaját. Megterítettem az asztalnál 2 főre, és nekiálltunk enni. Mikor végeztünk, bementünk a nappaliba, és tévét néztünk. A hétórás hírek jöttek. 
 "A One Direction tegnapi dedikálásán Harry Styles valami fontosat akart mondani, de nem tette, és mikor leült, egy lány kiszaladt az öltözőjükből, egyenesen az utcára. Harry utána indult, és sajnos annyira sietős volt a dolga, hogy még a kérdésekre sem válaszolt, csak próbált keresztülfutni a tömegen. Kinyomoztuk, hogy az a bizonyos lány, Jessica Lay volt, egy angol lány, aki mindössze még csak 17 éves. Úgy sejtjük, hogy forr a lebegő a tinisztár, és az ifjú lány között. Utána, miután Harry úgy kiviharzott a teremből, Niall Horan kért figyelmet. Amikor már senki sem beszélt, bejelentette, hogy ő is együtt van valakivel. Akkor behívta azt a bizonyos Nina Martint, aki össze is esett az izgalomtól, amint belépett a terembe. Az ír szépfiú leültette maga mellé. A maradék három bandatag arcán(Zayn Malik, Liam Payne, És Louis Tomlinson) is látszott a megdöbbenés. Valószínűleg arról, hogy ők együtt vannak, csak két ember tudott, akik ők voltak, Niall, és Nina. Akármennyire is összeillenek, a rajongók nem támogatják azt, hogy együtt legyenek. Már twitteren, és facebookon is bombázzák sértésekkel az ifjú lányt. Párja ötlete volt, hogy facebookon töröltesse a fiókját, amit meg is tett még reggel. Vajon bírni foglya a megterhelést ez a törékeny lelkű lány?"- tudósította a TV. Mikor ránéztem Jess arcára, láttam azt a riadt és egyszerre döbbent tekintetet. 
-Nina és Niall együtt voltak?- csodálkozott.
-És te is meg Harry?- néztem rá. 
-Ááá, az régen volt...
-Pontosabban tegnap.
-Vagyis régen.- javított ki. -Már nem vagyunk együtt. Ezért jöttem ide. Arra gondoltam, hogy szégyelli, hogy együtt vagyunk, ezért nem mondja el. Vagy hogy nem is szeret. Csak egy futó kaland vagyok a számára...- itt láttam, hogy az arcán legördül pár nagy kövér könnycsepp. Odamentem hozzá, és megöleltem.
-Jajj, dehogy! Biztos szeret, csak fél elmondani, mert attól tart, hogy az lesz veled is, mint Ninával! És mióta is voltatok együtt?
-Pontosan? 2010. dec. 11. 22:46. Tisztán emlékszek, hogy hogyan kérdezte meg, hogy leszek-e a barátnője. Ugye én már X-factor óta belehabarodtam, és mivel mindig ott voltam az első sorban, mindig látott. És már a 2. fellépésén rám mosolygott. Utána már mindig észrevett, és amikor szereztem V.I.P. jegyet, és odamentem hozzájuk, megölelt, és elhívott hozzájuk. Onnan mentünk nyolcan a Nando's-ba. Niall féláron evett... Akkor egyre többet találkoztunk, és azon az estén nagyon udvariasan megkérdezte, hogy leszek-e a barátnője. Egy szökőkútnál ültünk. Esett a hó. Mondott egy szörnyű faviccet. Már szinte azon nevettem, hogy milyen béna. Akkor megfogta a kezem. A szemébe néztem. Mosolygott. Ő is jó mélyen a szemembe nézett. Vissza mosolyogtam. Akkor ezt mondta: "Tudom, hogy annyira nem ismerjük jól egymást, de én... Szó szerint beléd estem." Itt elnevette magát kicsit, és lenézett maga elé. Még mindig fogta a kezem. "Szóval azt szeretném kérdezni, hogy... lennél-e a barátnőm. Remélem nem veszed tolako..." Itt megállítottam. Megint jó mélyen egymás szemébe néztünk. Közelebb hajoltunk egymáshoz, és megcsókoltuk egymást. Akkor megkérdeztem, hogy kielégítő válasz volt-e. Megint megcsókolt. És azt mondta: És ez?- Itt már annyira nem sÍrt. De mikor véggzett a történettel, még jobban elbőgte magát. Mégjobban megöleltem.
-Nyugi, találsz nála sokkal jobbat!- próbáltam vigasztalni, de nem nagyon ment. Mivel teljesen egyedül éltem, nem éltem nagyon társasági életet, és ezért nem tudtam vigasztalni. De előbb-utóbb megnyugszik.
-Tudod, mit?
-Miaz? Nem akarok visszamenni, ha ezt akarod mondani.
-Dehogy! Találunk neked új pasit! Holnap bemegyünk a belvárosba. Ott csak lesz egy helyes srác!
-Baj, ha egyedül megyek?
-Hát, nekem nem baj. De el ne tévedj, mert nem foglak megkeresni!
-Rendben. Nem fogok. Vagy majd kérek útbaigazítást. Így találtam ide.-nevette el magát.
-De akkor holnap korán kelj! És javaslom, hogy a tengerpartra menj először, és csak utána a belvárosba. Vagy fordítva...

.::Chapter 1::.

.::Chapter 1::.

~Jessica szemszöge~

Arra ébredtem, hogy valakik bejöttek a szobámba. Csak éppen megnyikkant a padló. Arra gondoltam, biztos csak hallucináltam. Megpróbáltam visszaaludni. Félig sikerült, de abban a pillanatban nagy ricsaj ébresztett, amit öt fiú ordibálása kísért. Rögtön kinyitottam a szemem, és felültem, majd én is velük ordítottam, csak éppen mást.

—Felébredtem mááááár!- próbáltam  őket túlkiabálni kisebb-nagyobb sikerekkel. Amikor látták, hogy annyira nem is tartom viccesnek ezt az ébresztést, abbahagyták. Akkor visszadőltem az ágyba. Pár másodpercen belül valaki rám ugrott, majd a többiek is utána, és öt srác játszott velem kicsiarakást. Röhögtem, és közben próbáltam lelökni őket magamról. Mikor már a földön voltak, akkor fölültem.

—Kinek az agyából pattant ki ez a hülye ötlet?- akkor mindenki ránézett Harryre. Harry meg csak röhögött. Elmosolyodtam, és közéjük ugrottam. Pontosabban Harryre bosszúból. Mind a ketten kinyúltunk a földön, és csak mosolyogtunk. Megöleltem, és egy puszit nyomtam az arcára.

—Több ilyen ötlet ne valósuljon meg, ha lehet kérnem!- és még jobban megöleltem. Harry megint csak nevetett.

—Gyertek tubicáim, kész van a reggeli!- mondta Louis, majd átment a másik szobába, ahol a húgom aludt. Ha jól hallottam újra előadták a „dalukat”. Majd egy tompa puffanás jelezte, hogy valaki párnát kapott az arcába. Átmentem én is, de ott jobb volt a helyzet. Zayn fogta a párnát a kezében, amit valószínűleg a húgom vágott hozzá. Harry viszont még mindig Ashley-n tehénkedett.  Mindenki nevetett, még Ashley is. Harry mikor már látta, hogy hamarosan esély lesz rá, hogy visszajön az éjjeli nasi, leszállt kicsi hugicámról. Mikor már mindenki jól volt lementünk reggelizni, ahol mennyei illatok terjengtek. Paul már evett. Harry vett a frissen rendelt pizzából, Niall müzlit vett elő, Zayn Szendvicset csinált, Liam úgyszint pizzát evett, Louis, én és a húgom pedig a tegnap esti spagettit osztottuk el egymás között. Miközben ettünk valaki kopogtatott az ajtón. Paul dolga volt ellenőrizni hogy nem rajongók jöttek-e, de rendszerint mi néztünk ki, és párszor már kirángattak pár embert a házból. A legfurcsább azaz eset volt, mikor Niall nyitott ajtót, és három rajongó amint meglátták felkapták, és egészen elvitték a hátsóudvarig, és ott sarokba szorították, hogy ne tudjon elfutni, mielőtt autogramot adna. De azóta kialakult egy rendszer. Liam rögtön fölfutott az emeletre, és lehozott pár pálcát, és mindenkinek odanyújtotta az öklét, és a közötte lévő más-más hosszúságúakat. Aki a legrövidebbet húzza, az nyit ajtót. Most Zayn húzta a rövidebbet. Odasétált az ajtóhoz, résnyire kinyitotta, és miután látta, hogy senki nincs ott, teljesen kinyitotta. Kiment az ajtó elé, és körbenézett. Amint visszjött volna valakik oldalról megragadták a kezét, és elrántották az ajtó elől, hogy ne tudjon bemenni. Paul rögtön abbahagyta az evést, felugrott, és kifutott. Mindenki utánament, hogy megnézze mi történik. Ott tornyosultunk az ajtó előtt, és néztük ahogy Paul visszahozza Zaynt. A lányokat viszont nehéz volt lerázni, mint a zombis filmekben. Nem tudtuk tőlük becsukni az ajtót! Odatették a lábukat, meg mindent. Végül mikor már egy testrészük sem volt az ajtónál becsuktuk az ajtót, és kulcsra zártuk. Mind a négy zárat bevetettük. Utána még kinéztünk a nappali ablakán, hogy eltűntek-e. Úgy tűnt senki sincs már ott, de azért nem nyitottuk ki az ajtókat. Visszavonultunk a nappaliba, és leültünk kanapéra. Egy darabig beszélgettünk, hülyéskedtünk. Mikor már nagyon nagy volt az unalom, Zayn felállt, odasétált a DVD-s polchoz, és elkezdett filmeket mondani, hogy mit nézzünk. Megállapodtunk egy sorozatban, a Teen Wolfban. Ijesztőbb részeknél közelebb bújtam Harryhez, és ő meg átkarolt. Ashley Zayn és Niall között ült. Niall néha mikor unta a filmet, vagy tudta mi lesz, oldalba bökte Ashley-t, mert szerinte vicces volt ahogy összerándult az ijedségtől. Zayn bealudt, Liam unta a filmet, és kiment. Paul kukoricát pattogtatott, és amíg ő nem nézte, addig leállítottuk a filmet. Mire abbahagytuk a maratonnézést már délután három óra volt. Amikor a fiúk ránéztek az órára, akkor jöttek rá, hogy mindjárt elkésnek a dedikálásról. Én és Harry még hivatalosan nem jártunk, az volt a tervünk, hogy most jelentjük be. Mindenki elkezdett kapkodni. Épp kinyitottam az ajtót, és megláttam legjobb barátnőnket, Ninát. A nyakába ugrottunk mind a ketten(Ashley és én), és mondtuk hogy sietünk dedikálásra. Felajánlottuk hogy jöjjön velünk, mert a buszba még épp elférnénk, főleg ha Harry ölébe ülnék. Már kilencen futottunk a kisbuszunkig. Mindenki bepattogott a kocsiba, és elindultunk. Paul szólt a sofőrnek, hogy mehetünk egy kicsit gyorsabban, mert késésben vagyunk. Csak három percre szűkítettük le a késést. A plázába ahol a dedikálás volt, a hátsó ajtón keresztül mentünk be, de még ott is vagy hetven rajongó állt. A biztonságiőrök és Paul segített bejutnunk épségben. Kaptunk egy kis lezárt részt, ahol a jövőben egy újabb kis bolt fog állni, de még csak a falakat húzták fel. A fiúk kicsinosították magukat, meg én is rákényszerültem, ha már bejelentjük hogy járunk. Kicsi sminket raktam fel, és egy kis parfümöt. Ashley Félrevonult egy kis sarokba, és ott beszélgetett Louis-val. Biztos a Teen Wolf-ról dumáltak, mert Ash nagyon sokat beszélt,.Louis meg csak mosolygott. Zayn még a haját igazgatta, Harry pedig épp felém közeledett, hogy megöleljen még egyszer a dedikálás előtt. Niall evett, miközben a haját csinálták, Liam pedig gondolkodott. Nina odasétált Liamhez, és hallottam, ahogy bátorítja. 
-Nyugi, nem kell izgulni! Minden rendben lesz, nem fog egy rajongó sem letámadni, vagy megkarmolni! Ne legyél betoji!- Liam erre mosolygott. Niall miután végzett az evéssel, és kész lett a haja, félrehívta Ninát. Látszott hogy valamin kicsit vitatkoznak, de semmi komoly. Régóta barátok, és tök jól megvannak. Mindig szinte mindenben egyetértenek, ugyanolyan az ízlésük. Láttam hogy nevetgélnek. Gondoltam csatlakozok a viccelődésükhöz. Mikor odamentem kínos csönd lett. 
-Min nevettetek?
-Ja, csak Nina mesélt egy jó viccet. Mondd el Nina!
-Ööö... Hogy is volt? Megvan! Mit mondd az eresz alatt a tehén? Múúú!!! Hát nem jó?
-De nagyon vicces drá... Nina!- Majd itt látszott hogy mind a ketten zavarban vannak, és hogy titkolnak valamit. Gondoltam nem zavarok, inkább visszamentem Harryhez. Megbeszéltük, hogy még mielőtt akármit is aláírna, bejelenti hogy együtt vagyunk. Utána sok sikert kívántam. Hallottam, hogy a hangosbemondó tudatja a Directionerekkel, hogy már itt is vannak a fiúk, és hogy tíz másodpercen belül ki is lépnek. Azután elkezdett számolni a hangosbemondó visszafele tíztől. Nyolcnál már mindenki üvöltötte a számokat. A fiúknak kellett kilépniük, és mégis én izgultam a legjobban. 
-4!...3!...2!...1!...0!!!! C'mon boys!! Mindenki csak rátok váááár!- és akkor mind az öten kifutottak az emelvényre ahol ülniük kellett. Harry nem ült le. Mindenki rá figyelt. 
-Ömm... Szeretnék valamit mondani!- itt nagyot dobbant a szívem. Mindjárt háromezer rajongó elé kell odaállnom. Biztos lesznek páran akik utálnak majd, de talán nem lesz semmi baj. 
-Azt szeretném megosztani mindenkivel... Hogy... Nagyon örülök, hogy ennyi rajongó eljött!- akkor hallottam hogy villámgyorsan leült. Annyi gondolat jutott az eszembe. Úgydöntöttem, hogy nem itt fogom megtudni, hogy miért nem mondta el. Kifutottam az emelvényre, és onnan ki a hátsóajtón. Elmentem a kisbuszig, és kivettem a táskámat. Inkább hazagyalogolok,. mint hogy Harry magyarázkodását kelljen hallgatnom. Aggresszívan kapkodtam a lábamat a hazafelé vezető úton, mikor valaki megfogta a vállamat. Hátrafordultam. Harry volt az. Megizzadva, kipirulva. Biztos sokat kellett utánam futnia. 
-Figyelj Jess! Megtudom...
-Nem érdekel a magyarázatod! Tartsd meg magadnak!- és faképnél hagytam. Ám ő mégsem engedett el. Elém állt, és megfogta a vállamat, és a szemembe nézett. 
-Figyelj, sajnálom! Azért nem mondtam el...
-Nem érdekel!- azzal ellöktem, és elrohantam. Még hallottam hogy utánam kiáltotta a magyarázat másik felét: Mert nem akartam, hogy zaklassanak! De nem figyeltem rá, mert tudtam, hogy csak útközben találta ki. Továbbrohantam. Egészen hazáig, ahol beezárkóztam a szobámba. Egyedül... Magányosan...

~Nina szemszöge~

Reggel sajnos kicsit későn keltem, mert a telefonom nem ébresztett, és még meg akartam lepni a barátaimat azzal, hogy átugrok hozzájuk. Kapkodnom kellett, fgomosás, fésülködés, ruhaválasztás, meg ezek. Mikor mindennel végeztem, elindultam a biciklimmel Londonba, hiszen Jess-ék ott élnek. Útközben volt időm gondolkodni, hogy mit mondjak. Niall-el megbeszéltük, hogy bekopogok, és elmegyek velük a dedikálásra, hogy a rajongók lássák, Niall udvarol valakinek. Az a valaki én voltam, de ez annyira nem fontos. Vagyis fontos, de most nem ez a lényeg. Amint megérkeztem,  leraktam a biciklimet a hátsóudvarban, és bekopogtam. Pár másodperc múlva nyílt az ajtó, és a két legjobb barátnőm máris a nyakamba ugrott. Mondták hogy sietnek dedikálásra, de mivel tudták hogy milyen messziről jöttem, főleg hogy biciklivel, ezért felajánlották, hogy elmehetek velük. Boldogan igent mondtam, és fél percen belül már úton voltunk. Kicsit nyomorogtunk, de megoldottuk azzal, hogy Jess-t Harry ölébe ültettük, és máris elfértünk. Csak három percet csúsztunk. A hátsó ajtón próbáltunk bejutni a plázába. A fiúkat párszor elrántották a rajongók, de hála a biztonsági őröknek, és persze Paul-nak, mindenki épségben bejutott. Egy aprócska szobát kaptunk öltöző gyanánt. Miután megcsinálták Niall haját, félrehívott egyik kis sarokba.
-Mikor kéne elmondani?- kérdezte aggódva.
-Nem tudom... Szerintem ne most, mert Jess és Harry is most akarják.
-De akkor mikor máskor?
Nem tudom!- néztem rá kicsit dühösen. Akkor bevetette a "bocsihogyfelhúztalak" nézést. 
-Ma maximum akkor a srácoknak. Így megfelel?- nézett rám nagy mosollyal.
-Rendben. De ne legyen semmi meglepetés!- nevettem. A mosolyom láttán ő is nevetett. Még folytattuk volna a társalgást, mikor odajött hozzánk Jess, és a hahotázást kínos csönd váltotta fel. Jess is csak ült, majd mikor látta hogy miatta hagytuk abba a beszélgetést, visszament Harry-hez. Megbeszélték, hogy Harry rögtön bejelenti hogy kapcsolatban vannak, még mielőtt valamit is aláírna. A hangosbemondó bejelentette a fiúkat, és Niall bíztatás képp adott még egy puszit. Elpirultam, majd a fiúk kifutottak. Hallottuk Harry hangját. Mindent mondott, csak a megbeszélt dolgokat nem. Aztán hallottuk ahogy gyorsan leült. Jess kifutott az emelvényre, és aztán ki a hátsóajtón az utcára. Harry elnézést kért, majd Jess után futott. A tömeg kicsit akadályozta, de sikerült kimennie az utcára. Akkor hallottam hogy Niall kér figyelmet. Felállt, és a Directionerekhez fordult. 
-Ha Harry már nem tett nagy bejelentést, majd én!- elakadt a lélegzetem. 
-Szeretném tudtani a rajongóinkkal. Mit rajongók, a családunk! Szóval szeretném tudatni a családunkkal, hogy kapcsolatban vagyok egy gyönyörű lánnyal. Kérlek Nina, gyere ide!- akkor odajött hozzám, megfogta a kezem, és elindultunk vissza az emelvényre. Lassan tudtunk csak menni, mert a riporterek és újságírók folyton az utunkba álltak. Ahogy szétnéztem, az a sok figyelő szempár... Egyszerűen lámpalázas lettem, és összecsuklott a bokám. Niall szerencsére gyorsan reagált, és még időben elkapott. Leültetett ott helyben a földre. Zayn hozott vizet, és Liam pedig segített felállni. Niall addig megpróbálta megkérni az embereket, hogy adjanak egy kis helyet. Sikerült felállnom, és odavezetett Niall óvatosan az asztalhoz. Amikor leültünk a fülembe súgta, hogy tartsak ki. Nem értettem mire mondja, de hét perc múlva rájöttem. A dedikálásnál egy lány bemutatott, és még jöttek a rosszabbak... Ránéztem Niall-re. Megfogta a kezem. Amikor ismét valaki ilyesmit csinált, ki akartam menni a teremből, de Niall megfogta a kezem, visszahúzott, megpuszilt, és megölelt. Ismét adott egy kis erőt. A maradék fél órában már csak hárman próbáltak elkergetni Niall közeléből. Mikor vége lett, hazamentünk. Jess otthon volt bezárkózva a szobájába. Megvacsoráztunk, és lefeküdtünk aludni. Hajnalban megéheztem, és mikor elindultam lefelé a konyhába, hallottam hogy Jess pakol. Benéztem a szobájába.
-Te mit csinálsz?- néztem rá értetlenül, álmos szemekkel.
-Elköltözök. 
-Mi? Miért?
-Mert már nincs miért maradnom, és különben is, régóta el szeretnék menni valahová.
-És mégis hová költözöl? 
-Ha bárkinek is elmondod... Akár csak Paulnak, Vagy Ashl...
-Ígérem, senkinek!
-Najó... Ausztráliába...

-Chapters-

Első évad:
 -Chapter 1.

 -Chapter 2.
 -Chapter 3.
 -Chapter 4.
 -Chapter 5.
 -Chapter 6. 
 -Chapter 7.
 -Chapter 8.
 -Chapter 9.
 -Chapter 10.
 -Chapter 11.

 -Chapter 12.

 -Chapter 13.

 -Chapter 14.

 -Chapter 15.