.::Chapter 2::.

.::Chapter 2::.

~Jess szemszöge~

Hajnalban megjött a taxi, ami kivitt a repülőtérre. Ott megfogtam a bőröndjeimet, és leültem ahhoz a várórészhez, ahol az Ausztráliába menő repülőre lehet jegyet venni. Még 17 perc volt a repülő indulásáig. Mikor láttam, hogy valaki odasétál a kis kasszáshoz, ahol jegyet lehet venni, rájöttem: Már rég lehetne jegyem. Felálltam, odasétáltam az ablakhoz, és vettem egy jegyet. Mikor megfordultam, láttam, hogy valaki odasétált a cuccaimhoz, és tök természetesen elkezdett kutakodni a cuccaim között. Mikor ráüvöltöttem, hogy "Hééééé!" megfordult, és elkezdett rohanni. A jegyet a kezemben szorongatva utánafutottam, miközben azt ordibáltam, hogy valaki kapja el, fogják meg, tolvaj! Amikor már majdnem kiért, valaki felfigyelt az ordibálásomra. Egy magas srác volt, fülhallgatóban. Látta, hogy feléje fut a tolvaj fickó, és amikor melléje ért, a másodperc tört része alatt ellökte a földön, és elkapta. Elvette tőle a táskámat, és megvárta, míg a biztonságiak odaértek. Akkor felállt, és a kezembe adta a kis kék retilkülömet. 

-Köszi! Nem tudom, mi lenne velem enélkül a kis táska nélkül... Mindenem benne volt, szó szerint.

-Hát, szívesen... Amúgy melyik géppel jöttél?

-Ami azt illeti, mégcsak most megyek. Ausztráliába. Te?

-Én is. Fontos dologban utazok. Amúgy mennyi az idő?

-Hááát... Nem tudom...-de akkor a hangosbemondó megadta a választ. "Megkérjük utasainkat, hogy az Ausztráliába induló gépre szíveskedjenek felszállni. A járat három perc múlva indul. Köszönjük figyelmüket!" Összenéztünk a fiúval, és egyszerre kezdtünk rohanni a jegyes kassza felé. Nem tudom pontosan, hogy hogy hívják, nem figyeltem. Ő is hozott pár bőröndöt, de nem sokat. Úgy Kettő kicsi, és egy nagyobb lehetett. Azzal rohant a kezében. Jól bírta a tempót, talán kicsit le is hagyott néha. Szerencsére ő még éppen tudott jegyet venni. Az összes többi cuccom megvolt. A srác pont mellém kapott jegyet. Felültünk a repülőre, és elkezdtem könyvet olvasni. A Harry Potter 6. része közepénél tartottam. Egyszercsak arra lettem figyelmes, hogy valaki leárnyékolja a lapokat. Felnéztem, és láttam, hogy a mellettem ülő fiú olvasgatja a könyvet. Mivel magasabb volt nálam kb egy fejjel, könnyen el tudta olvasni fölémhajolva. Meg  én amúgy is görnyedten ülök a székben. Amikor észrevette, hogy zavar, kicsit visszább húzta a fejét, hogy ne takarja el a fényt. De ez nem sikerült neki. Fokozatosan újra fölémhajolt. Amikor már meguntam, hogy nem látok tőle, hirtelen összecsuktam a könyvet, mire megrezzent. 

-Zavartalak?

-Ááá, dehooogy... - mondtam dugig tömködve szarkazmussal a mondatot. 

-Bocsi. Csak lemerült az mp4-em, és nincs könyvem. Amúgy te miért mész Ausztráliába? 

-Erről nem szeretnék beszélni, főleg nem vad idegeneknek...

-Jó-jó, bocsi, hogy ezt kérdeztem, ne légy ideges!

-Nem is vagyok ideges! - ordítottam, mikor rájöttem, hogy tényleg ideges vagyok. - Bocsi, csak kiscit szar a hangulatom.

-Azt látom... Amúgy Jae vagyok. Jae Curtis. Te?

-Jess Lay.

-Úgytudtam a Jess fiú név...

-Teljes néven Jessica, de az túl lányos. 

-Értem. És van hol aludnod Ausztráliában? 

-Hát, elméletileg...

-Mert ha nincs, tudok segíteni. - mosolygott. Kicsit félreértettem én viszont.

-Nem fogok nálad aludni! Inkább az utcán alszok!

-Mi? Nem is így értettem! Pénzt akartam adni, hogy tudj szobát bérelni egy szállodában! - háborodott fel. Kicsit elszégyelltem magam. Hogy lehettem olyan barom, hogy azt hittem, hogy meghív hozzá aludni, pedig csak három órája ismerjük egymást! Én hülye! 

-Bocsi. Kicsit félreértettem.

-Egy kicsit... - fordult el tőlem az ablak felé. Utána egy darabig nem beszéltünk. Elkezdtem zenét hallgatni, de meguntam. Arra gondoltam, hogy beszélgetek Jae-jal. Elkezdtem beszélni, hogy mennyire ideges vagyok, meg minden. Elmondtam, hogy miért ültem repülőre. Erre ő egy rövid kicsi hangban elmondta, hogy semmit sem hallott, nem is figyelt: Horkantott.

-Kösz hogy figyelsz... - Akkor úgy döntöttem: én is alszok. Sikerült. A hang, ami felébresztett, az a hangosbemondó volt. "Megkérjük utasainkat, hogy öveiket kössék be, leszállunk!" Mikor puffant a repülő a földön, Jae is felébredt. Olyan Véreres volt a szeme... Mintha Halloween lett volna, és ő be is öltözött... Mikor lefele mentünk a repülő kis mozgatható lépcsőjén, újra elkezdtünk beszélgetni. Annyira belemelegedtünk a beszédbe, hogy nem tudom hogy hogyan, de telószámot cseréltünk. Hogy tudjam még később, hogy ki az a Jae, csináltam róla egy képet. Amikor hív, megjelenik. Még a reptéren leültünk , és beszélgettünk. Ő a barátait várta. Én meg nem akartam unatkozni. Amíg ott vártunk, újra elmondtam neki, amit a repülőn. Ő pedig megértően bólogatott, mint aki megérti a lányok baját. Tudtam, hogy nem érti,  de kedves volt tőle, hogy megértőnek mutatta magát. Akkor két - nála alacsonyabb - valakik ültek mellénk. Egyikőjük Jae mellé, mellém pedig a másik. Akkor elkezdtek hujjogatni, meg ilyenek.
-Gyorsan ment Jae!
-Fogd be Andrew! 
-Okééé, akkor inkább megvárunk a kocsinál... Hagyunk titeket édes kettesben, had turrrrbékoljatok. De siessetek majd! - azután kuncogva mentek el.
-Bocsi, ők Harrison és Andrew. A két lüke barátom. Nah, akkor megyek, és elmagyarázom nekik, hogy nem vagyunk együtt. Ha gondolod, majd valamikor még találkozhatunk. Ha gondolod... Hívj ha unatkozol, vagy valami gond van! - Még folytatta volna, de valamit meglátott az ablakban mögöttem. Elkezdett tátogni, meg minden, integetni a kezével, de egyre agresszívebben. Mr nem bírtam tovább. Megfordultam. A két dinka haverja hülyéskedett az ablaknál. Egyikőjük nekinyomta az orrát az ablaknak, a másik meg fejeket vágott. Akkor Jae elköszönt, és mondta, hogy majd hív... Én pedig elindultam szállás remélyében Sydney utcáin...

~Tara szemszöge~

Éppen ebédet főztem, mikor valaki kopogott az ajtón. Megtöröltem a kezemet egy konyharuhában, majd ajtót nyitottam. Egy ismerősöm állt ott: Jessica Lay. 
-Szia! Gyere be!
-Szia. Hát bocsi hogy így beállítottam, de... azt majd később elmondom.- mikor beinvitáltam, akkor láttam, hogy három bőrönddel jött. Gondoltam csak beugrott kicsit látogatóba, lehet hogy bepasizott, és itt él a barátja, ő pedig ideköltözött.
-Éééés, hova költözöl? Mert láttam hogy három bőrönddel jöttél.- próbáltam finoman megfogalmazni azt a kérdést, hogy van-e barátja. 
-Hát, ami azt illeti... Arra gondoltam, hogy ide költözhetnék-e hozzád. De csak ha nem baj...- Akkorát néztem, hogy majd' kiestek a szemeim. 
-Öööm... Nyugodtan maradhatsz! Csak egy kicsit rendet teszek. Amúgy a vendégszoba az emeleten van, majd segítek felvinni a bőröndöket.- Felmentem a szobába, és megágyaztam. Mikor visszamentem, Jess a kanapén ült.
-Nem vagy még éhes?
-Ááá, dehogy!- de abban a pillanatban megkordult a hasa. Valószínűleg a repülőn nem adtak kaját. Megterítettem az asztalnál 2 főre, és nekiálltunk enni. Mikor végeztünk, bementünk a nappaliba, és tévét néztünk. A hétórás hírek jöttek. 
 "A One Direction tegnapi dedikálásán Harry Styles valami fontosat akart mondani, de nem tette, és mikor leült, egy lány kiszaladt az öltözőjükből, egyenesen az utcára. Harry utána indult, és sajnos annyira sietős volt a dolga, hogy még a kérdésekre sem válaszolt, csak próbált keresztülfutni a tömegen. Kinyomoztuk, hogy az a bizonyos lány, Jessica Lay volt, egy angol lány, aki mindössze még csak 17 éves. Úgy sejtjük, hogy forr a lebegő a tinisztár, és az ifjú lány között. Utána, miután Harry úgy kiviharzott a teremből, Niall Horan kért figyelmet. Amikor már senki sem beszélt, bejelentette, hogy ő is együtt van valakivel. Akkor behívta azt a bizonyos Nina Martint, aki össze is esett az izgalomtól, amint belépett a terembe. Az ír szépfiú leültette maga mellé. A maradék három bandatag arcán(Zayn Malik, Liam Payne, És Louis Tomlinson) is látszott a megdöbbenés. Valószínűleg arról, hogy ők együtt vannak, csak két ember tudott, akik ők voltak, Niall, és Nina. Akármennyire is összeillenek, a rajongók nem támogatják azt, hogy együtt legyenek. Már twitteren, és facebookon is bombázzák sértésekkel az ifjú lányt. Párja ötlete volt, hogy facebookon töröltesse a fiókját, amit meg is tett még reggel. Vajon bírni foglya a megterhelést ez a törékeny lelkű lány?"- tudósította a TV. Mikor ránéztem Jess arcára, láttam azt a riadt és egyszerre döbbent tekintetet. 
-Nina és Niall együtt voltak?- csodálkozott.
-És te is meg Harry?- néztem rá. 
-Ááá, az régen volt...
-Pontosabban tegnap.
-Vagyis régen.- javított ki. -Már nem vagyunk együtt. Ezért jöttem ide. Arra gondoltam, hogy szégyelli, hogy együtt vagyunk, ezért nem mondja el. Vagy hogy nem is szeret. Csak egy futó kaland vagyok a számára...- itt láttam, hogy az arcán legördül pár nagy kövér könnycsepp. Odamentem hozzá, és megöleltem.
-Jajj, dehogy! Biztos szeret, csak fél elmondani, mert attól tart, hogy az lesz veled is, mint Ninával! És mióta is voltatok együtt?
-Pontosan? 2010. dec. 11. 22:46. Tisztán emlékszek, hogy hogyan kérdezte meg, hogy leszek-e a barátnője. Ugye én már X-factor óta belehabarodtam, és mivel mindig ott voltam az első sorban, mindig látott. És már a 2. fellépésén rám mosolygott. Utána már mindig észrevett, és amikor szereztem V.I.P. jegyet, és odamentem hozzájuk, megölelt, és elhívott hozzájuk. Onnan mentünk nyolcan a Nando's-ba. Niall féláron evett... Akkor egyre többet találkoztunk, és azon az estén nagyon udvariasan megkérdezte, hogy leszek-e a barátnője. Egy szökőkútnál ültünk. Esett a hó. Mondott egy szörnyű faviccet. Már szinte azon nevettem, hogy milyen béna. Akkor megfogta a kezem. A szemébe néztem. Mosolygott. Ő is jó mélyen a szemembe nézett. Vissza mosolyogtam. Akkor ezt mondta: "Tudom, hogy annyira nem ismerjük jól egymást, de én... Szó szerint beléd estem." Itt elnevette magát kicsit, és lenézett maga elé. Még mindig fogta a kezem. "Szóval azt szeretném kérdezni, hogy... lennél-e a barátnőm. Remélem nem veszed tolako..." Itt megállítottam. Megint jó mélyen egymás szemébe néztünk. Közelebb hajoltunk egymáshoz, és megcsókoltuk egymást. Akkor megkérdeztem, hogy kielégítő válasz volt-e. Megint megcsókolt. És azt mondta: És ez?- Itt már annyira nem sÍrt. De mikor véggzett a történettel, még jobban elbőgte magát. Mégjobban megöleltem.
-Nyugi, találsz nála sokkal jobbat!- próbáltam vigasztalni, de nem nagyon ment. Mivel teljesen egyedül éltem, nem éltem nagyon társasági életet, és ezért nem tudtam vigasztalni. De előbb-utóbb megnyugszik.
-Tudod, mit?
-Miaz? Nem akarok visszamenni, ha ezt akarod mondani.
-Dehogy! Találunk neked új pasit! Holnap bemegyünk a belvárosba. Ott csak lesz egy helyes srác!
-Baj, ha egyedül megyek?
-Hát, nekem nem baj. De el ne tévedj, mert nem foglak megkeresni!
-Rendben. Nem fogok. Vagy majd kérek útbaigazítást. Így találtam ide.-nevette el magát.
-De akkor holnap korán kelj! És javaslom, hogy a tengerpartra menj először, és csak utána a belvárosba. Vagy fordítva...