.:Chapter 3:.

.::Chapter 3::.

~Nina szemszöge~Miután hazaértünk, Niall és a többiek felajánlották hogy aznap éjjel náluk aludhatok a vendégszobában. Ezért láttam, hogy Jess összepakol, és elmegy. Mivel megígértette velem, hogy nem szólok Harry-nek meg a többieknek, ezért nem tettem. Visszafeküdtem aludni. Reggel arra ébredtem, hogy Zayn bejött.
-Hol van Jess?
-Ömm... Fogalmam sincs... - hazudtam. - nincs az ágyában?
-Nincs! Már az udvaron, és az erkélyen is néztem. Biztos nem tudod, hogy hol van? Liam körülnéz a környező szórakozóhelyeken, Harry és Niall pedig az utcákon. Ash és Paul pedig a plázákban néznek körbe. Engem itt hagytak, hogy nézzem át a házat. De mivel te vagy a legjobb barátnője, és csak te vagy itthon, gondoltam, hogy talán te tudsz valamit... - nézett rám gyanakvóan. - Honnét tudnék? Akkor egész éjjel nem aludtam volna, és rögtön szóltam volna, kivéve, ha nem köti a lelkemre Jess, és nem húz el hajnali kettőkor egy taxival... 
-Nina! Miért nem mondtad el?!
-Mert a lelkemre kötötte!
-Jó, de akkor most azonnal mondd el, hogy hova ment!
-Ömm... Addig nem, amíg nem lesz itt mindenki... - gondoltam húzom az időt, hogy minél később indulhasson Harry Jess után. 
-Jó, akkor mindenkit riasztok. -rögtön elővette a telefonját, és épp tárcsázni akarta Harry számát, amikor eszembe jutott, hogy miért ment el Jess. Abban a pillanatban ráugrottam Zayn hátára, mintha csak játszanék, és "véletlenül" kivertem a kezéből, és a telefon képernyője természetesen betörött.
-Nina! *@#°^+%!!!!
-Óóó, úgy sajnálom! Véletlen volt!
-Ááá... Hozd a tiédet!
-Okkééé... ha megtalálom... 
-Légyszíves! Meg kell találnunk Jess-t! Még nem lehet olyan messze... Még csak 11 van! -utána körbe-körbe járkált a házban, és néha-néha káromkodott egyet.
-Most hogy találjuk meg Jess-t? Egyáltalán hogy hívjam fel Harry-t? Kérlek, Nina mondd meg, hogy hova ment Jess! Vagy csak legalább add ide a telefonodat!
-Jó... odaadom a telefonomat. Hívd fel Harry-t. -majd belenyúltam a zsebembe, és átadtam a telefonomat. Zayn rögtön tárcsázta Harry számát.
-Szia Harry! Zayn vagyok. Most azonnal hívd fel a többieket, és gyertek haza. Nina tudja, hogy hol van Jess... -azzal kinyomta, és vissza adta.
-Köszi Nina. Bár az nagyobb segítség lett volna, ha elmondod, hogy hova ment... -aztán elvonult. Két perc múlva a csapatunk többi tagja is megérkezett. Harry rögtön odarohant hozzám.
-Hol van Jess? Kérlek, mondd el! Utána kell mennem! - már a könnyekkel küszködött, amikor bólintottam.
-Rendben. De ígérd meg, hogy nem mész utána!
-Mondd!
-Ígérd meg! - Bólintott.
-Huh... Hát, tudod...
-Csak mondd!
-Jó,jó... Ausztráliába. - Harry egy szót sem szólt, fogta a kabátját és a pénztárcáját, és elindult az ajtó felé. Én átvetődtem a kanapén, és elé ugrottam.
-Azt mondtad, nem mész utána!
-Hazudtam... Vigyázz, légyszíves. 
-Nem! - Harry nem törődött vele. Az egyszerűbb utat választotta. Megfogott, és szimplán arrébb tett. Kinyitotta az ajtót, kisétált, beült a kocsijába, és elment a reptérre, hogy felszálljon a legközelebbi járatra. A fiúk pedig lelültek, és kitárgyalták az egészet. Niall maga mellé ültetett, és megpuszilt. Elpirultam, de legbelül szégyelltem magam. Egyik ok az volt, mert nem szóltam elég hamar a fiúknak, hogy hová ment Jess. A mási pedig, hogy egyáltalán elmondtam Harrynek. Mekkora kalamajkát okoztam... Ha szimplán befogom a számat, és úgy teszek mintha fogalmam sem lenne erről, akkor Jess-t most nem akarná visszahozni Harry. Kíváncsi vagyok, mi sül ki belőle... Remélem nem rossz.
  Fél perc múlva kimentem a fürdőbe, és rögtön felhívtam Jess-t.
-Szia! Van egy jó, és egy rosz hírem. Melyikkel kezdjem?
-A jóval.
-Oké. A jó hír az, hogy a fiúk abbahagyták a keresésedet.
-És mi a rossz?
-Azért, mert Harry már elindult a reptérre utánad...
-Mi?! Honnan tudja, hogy hol vagyok?!
-Ömm... Ne akadj ki... Én mondtam el.
-De megkértelek rá, hogy ne mondd el!
-De Zayn is már annyira kivolt! majdnem 1 teljes doboz cigit elszívott, és még káromkodott is, amit nem szokott! Meg annyira szar hangulata volt mindenkinek! Bocsi, de nem bírtam lelkileg! Asszem visszaköltözök Írországba. Itt mindenki elmegy ahova akar, akkor miért maradjak? Úgyis van ott a nevemen egy ház. Holnap utazok. Igen, már holnap. Ne is próbálj visszatartani!
-Oké, nemfoglak.
-Oké. Szia.
-Szia. - azzal kinyomtam. Leültem a lehajtott vécé deszkára, és gondolkodtam. Kimentem a fiúkhoz, és elmondtam, hogy holnap elköltözök. Bólintottak. Niall állt fel egyedül, és felhívott az emeleti szobába, ahol ő aludt. Leültetett magamellé.
-Miért mész el?
-Mert mindenki megy arra, amerre akar. Én miért maradjak?
-Mert Harry és Jess is legkésőbb 2 hét múlva itthon lesznek. 
-De akkoris. Olyan lapos lesz utána a hangulat! 
-Biztos nem tudlak meggyőzni?
-Biztos...
-Akkor viszont veled költözök! Hova akarsz menni?
-Örülni fogsz neki: Írországba!
-Na, és hova költözzünk?
-Nevemen van egy kétemeletes ház. 
-Hmmm... Inkább költözzünk egy olyan házba, amit mi építtetünk! Úgy pont olyan lesz, amilyet te szeretnél. - Azzal megpuszilt. Csókja forrón ért a bőrömhöz, és én az érzés hatására elpirultam. Ránéztem, és megcsókoltam. Olyan gyorsan, hogy hátradőltünk a lendülettől az ágyon, és csak nevettünk utána. Egymásra néztünk, majd elkezdtük kitalálni a jövőnket. Megegyeztünk, hogy a házban nem lesz se küszöb, se lépcső, mert a gyerekeink eleshetnek, és akár nagyobb baj is lehet belőle. Meg mi is szerezhetünk pár zúzódást öreg korunkban... Három gyerekünk lesz, egy fiú először, azután pedig két lány, ráadásul ikrek. Sara és Erica. Már csak reménykedni tudok, hogy valóra válhat ez az egész. Nem akarok nélküle élni. Milyen szörnyű egy szó: Nélküle...