.:Chapter 5:.

~Nina szemszöge

Másnak reggel Niall mellett ébredtem. Fehér meleg mellkasára borulva. Lassú légzésén hallottam, hogy még alszik. Kihámoztam magam öleléséből, felvettem a papucsom, és lementem a konyhába. Készítettem két szendvicset. Mikor kész lettem a másodikkal, hallottam az emeletről az ajtócsukódást.
-Niall! Akkor egy vagy kétemeletes házba költözzünk? -mikor megfordultam kezemben a szendviccsel, megfagyott bennem a vér. Liam állt ott, nem Niall. Kérdőn nézett rám.
-Mikor is akartok költözni, és hova? - megfagyott bennem a vér. Most mit mondjak?
-Hááát.. ömmm... Írországba. De lehet hogy még három év is lesz az!
-Ohh... szóval ti is..
-Mit mi is?
-Majd este megtudod... - zárta le a beszélgetést sejtelmes szavaival. Kisétált a konyhából. Akkor ért le éppen Niall, és ölelt át derekamnál fogva. Ujjait csípőmön pihentette, és a tarkómra adott egy apró csókot. Elmosolyodtam, majd hátradöntöttem a vállára a fejem, már amennyire tudtam.
-Miről beszélgettetek? Liam kicsit szomorúnak tűnt.
-Semmi érdekes. Azt mondta hogy majd mondd valamit valamikor, de nem tudom mi lesz az. Éhes vagy?
-Hát, ha már megkérdezted... Tudod mire éhezem? - nézett rám huncutul vigyorogva.
-Niall! Még csak egy hete járunk!
-Ha tudnád mióta szeretlek... - szomorodott el, majd hirtelen boldogsággal felkapott, és felvitt az emeletre, a szobájába. Kinyitotta az ajtót, majd ledobott az ágyra. Mellém ugrott egy hasassal. Kék szemébe néztem, majd hozzábújtam egy kis vigasztaló ölelésért. Könnyeztem.
-Mi a baj kicsim?
-Hogy itt kell hagynunk a többieket.
-Nyugodj meg... - közelebb húzott magához. Kaptam tőle egy homlokpuszit, majd szép nyugtatüó hangján elkezdett énekelni.... Nyugtató dalokat. Miközben énekelt, én álomba sírtam magam, és közben arra gondoltam, hogy mi lehet Harryvel....

~Harry szemszöge

Már fél órája ültem a repülőn, amikor egy nő hirtelen rosszul lett. Kiszaladt a vécére. Mikor visszajött, bágyadt képpel nézett rám, majd mosolygott egyet. Nem tudtam, miért mosolyog. Összébb húztam a pulcsim, és lejjebb  csúsztam a székemen. Ránéztem a mellettem ölő lányra. A telefonjár írt valamit. Mikor rámnézett, majd' kiugrott a szeme. "Na tessék! Már megint kezdődik...." Gondoltam, de nem az történt, amire számítottam. Nem sikítozott, nem ugrált, és nem tartott papírfecnit meg egyéb furcsa dolgokat(melltartó,bugyi) az orrom alá, hogy írjam rá a nevem... Csak szimplán elájult, és az ölembe dőlt. Visszadöntöttem az ülésére, és becsatoltam az összes övvel amit csak elértem, hogy ne dőljön rám. Mellette a barátja kicsit furcsán nézett rám. Nem értette, mi baja a barátnőjének. Megköszönte hogy segítettem "helyererakni", majd olvasta tovább a Playboy újságját. Az út végén felkeltette a barátnőjét. A lány nem tudta mi történt, hogy álmodott-e, vagy csak képzelgett. Amikor rámnézett, egy hang nem jött ki a torkán. Gondoltam így jobb, mintha minden hang kijönne, ezért elsétáltam. A bőröndömet húzva néztem körbe a repülőtéren, és gondolkodtam, hogy hol aludjak aznap este. Gondoltam megkérdezem Ninát, hogy Jess hol aludhat. Megkerestem Ninát a névjegyzékemben, és felhívtam.
-Szia! Mivan veled?
-Szia! Nem tudod, hogy hol aludhat Jess? - kérdeztem reménykedve. - Akárki régi ismerős?
-Ami azt illeti,  van ott régi ismerősünk. Tara Sampha. Ha gondolod megadhatom a címét. Rendszeresen beszélgetünk. Majdnem rendszeresen... Kb. két hetente kétszer. - megkönnyebbültem. Mindjárt megtudom, hogy hol van Jess... Csak pár másodperc... - Ömm... Elküldöm SMS-ben, most le kell tennem. Bocsi, mindjárt küldöm! Szia! - kinyomta. Lehet, hogy még fél órát kell várnom az üzenetére.
 Elindultam a repülőtérről. Körülbelül fél percet sétáltam, amikor megjött Nina üzenete. Pontosan leírta hogy merre menjek, de még a címet is, hátha eltévednék. Hívtam egy taxit, és elmentem egy hotelbe. Majd reggel benézek....

~Jae szemszöge

Este a film után felmentem a szobámba, míg a srácok vicces fotókat készítettek Jess-el. Lezuhanyoztam, majd egy pólót kerestem pizsama gyanánt. Felhúztam a mostani helyett és egy boxeralsóban feküdtem le aludni. Reggel arra ébredek, hogy Jess járkál a házban. Kicsit még félálomban voltam, amikor sikításokat hallottam. Kirohantam a szobámból a hang irányába. Jess volt ott. Egy székre menekült, és félelemmel teljes képpel nézett a sarokban valamit. Mikor rámtévedt tekintete, rögtön eltakart a a szemét. Rájöttem miért nem néz rám... Még mindig csak egy pólóban és egy alsóban voltam....

~Jess szemszöge

A széken guggoltam mikor hallottam hogy valaki nagy léptekkel ön le az emeletről. Én csak a sarokba bámultam, ahol láttam... Mikor ránéztem a jövevényre, rögtön elkaptam a tekintetem, és eltakartam a szemem. Jae volt ott egy pólóban és egy alsóban. Odament, és kirakta a pókot az ablakon. Felszaladt a szobába, és egy perc múlva már teljes öltözetben állt előttem, kicsit zavarban. Lemásztam a székről, és elkezdtem kaját keresni. A pult feletti polcok magasan voltak, nehezen rétem el. Mikor már ugráltam, hogy levegyem a müzlit, Jae odajött, és a csípőmnél fogva felemelt. Vihogva lekaptam egy csokisat, majd megfordultam, és Jae-ra mosolyogtam.
-Köszi...- mondtam kicsit elpirulva. Belenéztem gyönyörű barna szemeibe, de elkaptam a tekintetem. Zavarba jöttem. Kicsit közelebb jött, elzárva minden menekülési utat a mellkasával. Mivel magasabb volt mint én, szinte fölülről nézett le rám. a mellkasom szinte súrolta a hasát, amikor egy mentő kérdést dobtam be, hátha ellép onnan, és leveszi.
-Tálkát és tejet hol találok? - mondtam a hűtőre nézve, kerülve a szemkontaktust. Jae hátralépett, odaballagott a hűtőhöz, kinyitotta, elővette a tejet, majd lerakta az asztalra. Utána felém indult meg, de mellettem állt meg. Levett a felső polcról egy poharat, majd a kezembe nyomta egy sármos mosollyal kísérve. Leültem az asztalhoz, öntöttem a müzliből, a tálkába, majd hozzáöntöttem a jéghideg tejet. Belemártottam a kanalat, majd kicsit vártam hogy csokis ízesítésű legyen. Jae kakaót csinált magának. Kérdőn ránéztem, és jött a válasz:
-Nem szeretem a kávé ízét. - mondta válvonogatva. Megettem a müzlit, mikor a másik két hétalvó is leért. Karikás szemmel rutinosan elővették a megszokott kaját, piát, és leültek mellém enni. Elszórakoztam a kinézetükön. Pár perc múlva Andrew  kikerekedett szemekkel rámnézett, és ezt mondta:
-Ugye nem.... - mikor rájöttem hogy mire céloz, rögtön reagáltam.
-Mi? Nem-nem, neeeem! Dehogy! Megzakkantál? Én veled? Velük? Veletek?! Dehogy! pfuj.. Rá se merek gondolni! Te se gondolj...
-Nyugi drámakirálynő! -csitítgatott Harrison - örüljünk hogy nem történt meg... Bár, ha jobban belegondolok.. Nem is lett volna annyira... - izomból belebokszoltam a vállába. - csak poén volt hisztizsák! Nem kell mindent túlreagálni... Amm ha már reakciónál tartunk... Megyünk Londonba koncertezni. Tudsz mondani jó szállodát?
-Ömm... persze! De mikor indultok?
-Hááát.. Hamarosan. Ha gondolod jöhetsz velünk! Home, sweet home - mondta mosolyogva Harrison. - De hogy visszamenjek Harry-ékhez... Megpróbálom... Baj nem lehet, max most Amerikába mennék.
-Rendben! Most azonnal indulhatunk! - felmentem, majd összepakoltam a cuccaim, és elindutunk a reptérre. Nem történt semmi különös, felszálltunk minden gond és baj nélkül.

*Harry*

Odaértem a címhez. Kopogtattam. Egy kedves lány nyitott ajtót, és beinvitált. Kedvesen megkérdezte, hogy miért jöttem. Válaszomon meglepődött.
-Dehát Jess már vagy fél órája elment! Nem is tudtál róla? - rögtön visszafutottam a taxihoz, bepattantam,és visszavitettem magam a szállodába. Összekaptam a cuccaim, és elindultam a reptérre. Megnéztem a menetrendet, és megállapítottam, hogy legközelebbi gép 14 óra múlva indul, addig várnom kell. Vártam. A reptéren. Vettem kaját, meg mindent, és kerestem egy kis padot. Oda lefeküdtem aludni. Hajnalban egy biztonsági őr kocogtatta a vállamat, és felhívta a figyelmemet, hogy a reptér nem szálloda, menjek el. Odanyomtam a kezébe egy tizest, és elsétált. Ránéztem az órámra. Még 9 óra az indulásig.. Még alszok egyet.